IceScream in the kitchen

Képzeld el a következő helyzetet: Hazaérsz délután/este egyetemről vagy melóból, hulla vagy, éhes vagy, fáj a pénzttárcád, de egyszercsak rád tör az ellenállhatatlan vágy a pizza iránt... Már nyúlnál is a telefonodért, hogy engedj a pizzarendelés bűnös élvezetének, aztán eszedbe jut, hogy még mindig fáj a pénztárcád, meg amúgy is a múltkor két órát vártál rá és majdnem a pizzafutárt is megetted, meg amúgy is lutri, hogy jó lészen-é az adott étel. Aztán gondolod, hogy jó bánja fene, sütök magamnak pizzát, megnézed hozzá a kis receptet , de konstatálod, hogy az bizony kelt tészta, és nincs kedved annyit dagasztani, meg keleszteni , meg paradicsomszószt főzni, szóval arról is leteszel. Megpróbálkozol jó kollégista módjára alvással pótolni az evést DE MÉG MINDIG PIZZÁT AKAR A SZERVEZETED!!!!!44!!44!!!!!44444!!!!! Na, egy hasonló helyzetben próbálkoztam meg a poszt sztárjával, amit aztán az évek során szépen tökéletesre fejlesztettem (legalábbis az én igényeimnek tökéletes), és el

Kollégiumban élni nem csupán az ember lakhelyét határozza meg, inkább egy külön életstílust ír körül valaki, aki azt mondja, hogy "koleszos vagyok". A csúnya rossz sztereotípiák alapján (amiknek mind jól tudjuk, hogy mindig van valóságalapja), a kollégista embernek nem igazán van pénze, de azt is inkább alkoholra spórolja, kis helyen él, és nem hurcol magával sok cuccot sehova. Jómagam ugyan csak két évig laktam efféle csodás intézményben, de az ott töltött idő alatt kigondoltam pár kolikompatibilis receptet, amit úgy döntöttem, hogy szépen feltöltögetek a blogra rekreálás, nomeg egy kis csiszolgatás után, de mielőtt a legelső ilyet megnéznénk, azért tisztázzuk le, hogy mitől lesz egy kolis kaja úgy istenigazából kolis: Alacsony anyagköltségű Kicsi eszközigényű (legoptimálisabb esetben kell egy lábas, meg egy kés, vágódeszkának jó az asztal is) Tápos, ergo laktató (minél kevesebb pénzért minél többet egyél) Nem feltétlenül követi a klasszikus konyhai konvenciókat (mer