Kolitáp part 1. : Lecsós rizottó

Kollégiumban élni nem csupán az ember lakhelyét határozza meg, inkább egy külön életstílust ír körül valaki, aki azt mondja, hogy "koleszos vagyok". A csúnya rossz sztereotípiák alapján (amiknek mind jól tudjuk, hogy mindig van valóságalapja), a kollégista embernek nem igazán van pénze, de azt is inkább alkoholra spórolja, kis helyen él, és nem hurcol magával sok cuccot sehova.

Jómagam ugyan csak két évig laktam efféle csodás intézményben, de az ott töltött idő alatt kigondoltam pár kolikompatibilis receptet, amit úgy döntöttem, hogy szépen feltöltögetek a blogra rekreálás, nomeg egy kis csiszolgatás után, de mielőtt a legelső ilyet megnéznénk, azért tisztázzuk le, hogy mitől lesz egy kolis kaja úgy istenigazából kolis:

1. Alacsony anyagköltségű
2. Kicsi eszközigényű (legoptimálisabb esetben kell egy lábas, meg egy kés, vágódeszkának jó az asztal is)
3. Tápos, ergo laktató (minél kevesebb pénzért minél többet egyél)
4. Nem feltétlenül követi a klasszikus konyhai konvenciókat (mer ugye ami épp van abból eszünk, még ha az nutellás koviubi is)

A többi szempont, minthogy pl nem elhanyagolhatóan legyen finom, de legalább ehető, minden étekre vonatkozik, szóval azokat nem sorolnám fel.

Így hogy a definíciókat letudtuk, jöhet is az első koleszkaja, ami nem más mint a :

Lecsós rizottó:

Ehhez amúgy nem is kell sok minden, csak jó két bögre rizs, egy fél kiló paprika, két-három hagyma, egy kis konzerv sűrített paradicsom fele, 6-7 deci paradicsomlé, valami olcsóbb virsliből vagy 5 darab, két gerezd fokhagyma, meg pár fűszer, névszerint só,bors,bazsalikom,petrezselyem, kakukkfű.

Ja meg chilipaprika de az opcionális.

Aki nem tudná elképzelni, hogy ezek a dolgok mennyire fainul tudnak kinézni egy konyhapulton, annak megmutatom:

Itt már feldolgozott állapotban vannak persze a dolgok.

Az elkészítési hadművelet is pofon egyszerű, legelébb egy lábasba kell egy kis olajat rakni (amit az előbb nem soroltam fel, de az csak van a koliban valakinél, tarhálni meg nem bűn), és először a fokhagymát, chilipaprikát és a sűrített paradicsomot átpirítani, amíg az utóbbinak szép rozsdabarna színe nem lészen :

Ezt követően jöhet bele a hagyma, valamint a jobb esetben húst is tartalmazó virsli, amit jól átpirítunk, majd ha ez megvan rádobjuk a paprikát, a fűszereket, és egy kis víz társaságában 10 perc alatt kicsit összerottyantyuk (akármilyen undin is hangzik ez a kifejezés):

Itt jön az a titkos összetevő, ami nélkül nem rizottó a rizóttó:

A RIZS :

Eztetet szépen összekavarjuk, és jön a rizottó méking alapja, azaz a spesziális főzési technika:

Mindig annyi paradicsomlevet öntsünk a mixhez, hogy kezdjen már folyósodni, de sose többet, és ezt folyamatos kevergetés mellett főzzük, mindig pótolva a paradicsomlevet, majd ha az elfogyott akkor vizet a témához. 

Akkor jó a végeredmény, ha kellemesen krémes meg ragadós (ez már kicsit szexibben hangzik mint a korábban kivesézett hangulatkeltő szavacska), de azért a rizs még icipicit roppan.

Mivel ez rizstől, víztől, és a kelet afrikai szöcskék kommunikációs szokásaitól is függ, ezért nem tudom megmondani, hogy mikor jó, kóstolgassatok, meg ízesítsétek még ha szeretnétek.

Én például belevágtam még egy evőkanál erős pistát ^^

Amúgy köbö így néz ki ha már majdnem készen van:

Ennyi.

Mondtam én, egyszerű, olcsó, viszonylag gyors, és eszköz se kell hozzá sok, szóval hajrá mindenkinek, főzzétek egyétek!