Gnocchedli, de miért sárga?

Ejnye nem szabad megkérdezni valakiről hogy miért sárga!

Kivéve, ha májproblémái vannak és nem tud róla, akkor nem árthat.

Vagy, ha nem is ember, hanem egy szerencsétlen tál gnocchi -amit közhiedelemmel ellentétben nem gnoccsinak hanem nyokkinak kell ejteni, ami meg már majdnem nokedli :D - amire meg a készítője azonnal megmondja, hogy azért sárga, mert a tűzoltóautó meg piros.

Ja meg nem sima krumpliból van hanem batátából, azaz édesburgonyából :

Amúgy aki nem tudná mi is az a gnocchi, és az előző pár sorból nem jött rá, az olaszok krumplis gyúrt tésztaféléje, szóval leginkább a nokedlire, vagy a szilvás gombóc tésztájára hajaz, viszont minimális javításokkal egy pofátlanul ízgazdag egytálas őszi vacsorát lehet belőle csinálni, én is így tettem.

Vége.

Na jó nem, van recept is hozzá :

Édesburgonyás gnocchi

Alapanyagait tekintve nem vészes az étel, kell hozzá :

• 4 db közepes édesburgonya
• 2 kisebb vagy 1 jó nagy tojás
• 5-6 gerezd fokhagyma
• rozmaring (friss a legjobb de nekem is csak szárított volt)
• 500-750g liszt 
• kevés citromlé
• pofátlan mennyiségű vaj (kb 100g)
• opcionálisan egy kis chilliszósz
• sajt (parmezán lehetőleg, de nekem se volt csak ilyen random trappista. Jóvanazúgy)

Az elkészítésnek is csak egy komplikáltabb része van, és ez nem az:

Megfogjuk az édeskrumplikat, valamint egy villát, és Cézár módra előkészítjük őket -azaz halálra szurkáljuk- majd rárakjuk őket egy "tepsire" :

Itt még nem tudták mi vár rájuk, mondjuk a villa sejteti

Amúgy a szurkálódás azért szükséges, mert a gumóban lévő víz ugye szépen légneművé válik sütéskor, és ha nincs hol kiszöknie, akkor akár fel is robbanhat a növényi maradványunk, ami kurvamenő, de sajnos nem lesz jó gnocchiba se, meg a sütőt is szívás sikálni utána.

Ezután fogjuk magunkat, és berakjuk a batátákat a kb 200 fokra előmelegített sütőnkbe, és 40-50 percig sütjük őket, félúton megfordítva. Nem kell megijedni, ha kezd olyan árnyalatot ölteni a héjuk, hogy egy amerikai rendőr reflexből tüzet nyitna rá, alaposan meg kell sütni őket:

Itt opcionálisan -mondjuk ha nem vagyunk mazochisták akkor kötelezően- meg kell várni hogy kihűljenek, viszont utána meghámozni pofon egyszerű, miveljól szétsütöttük őket, a csudiszép sárga húsukat meg dobáljuk bele egy tálba :

Az édeskrumpli-terrorizáló villánk segítségével nyomkodjuk szét a tál tartalmát, ami nem lesz nehéz, a végén kapunk egy ilyen kis pürét :

Amiben elkeverjük a tojásokat, valamint ízlésesen ráhelyezzük a sajtreszelményt is -aminek a mennyisége tök ad-hoc volt, konkrétan ennyi volt itthon, de pont jó lett- :

Majd ha ezt is jól összekevertük, akkor jön a vicces rész, de olyannyira de, hogy nem is fotóztam közben.

Jön a liszt, aminek nem véletlenül volt az alapanyaglistában elég nagy intervallum megadva. Ezt szép lassan adagolva keverjük, majd gyúrjuk bele, amíg egy olyan tésztát nem kapunk, ami csak egy kicsit ragad. Sok helyen írják azt hogy addig pakoljuk hozzá amíg már nem ragad, de akkor túl kemény lenne, így is tökéletesen kezelhető lesz :

Ezután neki is állhatunk a gnocchik legyártásának, aminél nagyon fontos, hogy folyamatosan tartsuk lisztezve a kezünket és a tésztát is, mert azért csak ragad. Az ábrákon kis mennyiség lesz, mert így még jól lehetett fotózni, persze lehet sokkal nagyobb adagból dolgozni egyszerre. Szóval. Először is enyhén amorf kígyót csinálunk belőle, ha már narancssárga :

Ezt pedig a már lassan velünk élettársi kapcsolatot kialakító villával feldaraboljuk, valahogy így :

A kis tésztapárnácskáinkon pedig enyhe de határozott nyomás mellett végighúzzuk újra a villát, ezzel kicsit meghengerítve, és bebordázva az ételkészítményünket :

Ez az utolsó lépés opcionális, de egyrészt szerintem menőbben néz ki, másrészt bármilyen szószt rakunk rá, a bordák miatt könnyebben megmarad rajta. Formázásnál amúgy lehet arra menni hogy szép egyenletes egyforma nokedlike csináljunk, de szerintem nem fontos, a házikoszt varázsához tartozik a rusztikussága is. Amúgy mielőtt megijedne valaki, hogy fél fogára nem lesz elég, ez a tésztamennyiség ennyi gnocchit eredményez:

A szemfülesek észrevehették a deszka szélén pihenő fokhagymákat, ezeket csak roppantsuk össze, de kapjanak egy kis levegőt, mert így sokkal de sokkal durvábban ki fogják majd adni az ízüket :

A tésztácskáinknak még hátra van két folyamat, az első a főzés. Szimplán tegyünk fel vizet sóval forrni ahogy bármi más tésztát is főznénk, és kisebb adagokban dobáljuk bele a nokedliket, majd főzzük addig amíg fel nem jönnek a víz tetejére, amihez amúgy nem kell több nekik kb két percnél :

Szűrjük le őket :

Majd egy kellemesen nagy edényben hevítsünk fel egy kis vajat és két-három adagban pirítsuk át őket amíg nem színeződnek át kicsit körben, a vajat minden adag után pótoljuk :

Ez után dobjuk a serpenyőbe a maradék, igen sok vajat, valamint fokhagymát és a rozmaringot:

Alacsony lángon szépen forraljuk össze a dolgokat, adjuk hozzá azt a pár cseppnyi citromlevet amit jónak látunk ( ha nem látjuk jónak vagy szar a szemünk akkor amúgy ki is hagyhatjuk) valamint itt jön bele a chilliszósz, ha akarunk bele rakni. Én ilyen bitang verzióból csináltam szóval csak pár csepp ment hozzá. Ha pedig mindez összeforrt, akkor csak forgassuk bele a gnocchikat, és kész is!

Jó étvágyat hozzá, aztán nyelni mint kacsa a nyokkedlit!