All I want for christmas, is Food

I don't want a lot for christmas... Énekelte meg valamikor 2004-ben Gerard Way, Mariah Carey után a karácsony talán legklisésebb számát már számomra is emészthető formában, ami szép lassan újra felcsendül az én konyhámban is.

A karácsonnyal kapcsolatban sajnos mindenkinek lehetnek kellemetlen érzései, végtelen előkészület, tervezés rohangálás, stressz ajándékok és mittudoménmégmi, viszont egy valami -számomra legalábbis- még mindig hozza a karácsony eredeti érzését, ami nem más -gondolom senkit nem lep meg- mint a karácsonyi ételek.

Az én karácsonyi receptjeim sajátossága az, hogy általában irgalmatlan pepecsesek. Egyrészt azért, mert általában a karácsonyi főzéseimre úgy tekintek, mint kis kézzel készített ajándékokra, és minél többet szöszölök egy étellel, annál több szeretetet lehet belesuvasztani, legalábbis szerintem.

Másrészt ilyenkor van időm meg energiám kiélni az összes konyhai kreatív hajlamom, minden hülye technikát és ötletet felhasználva ami rám ragadt szépen lassan, így születhetett meg például az angolszász klasszikus wellington bélszín Dorogi Gazdaságos™ kisöccse, a szilvás wellington karaj, ami egy szerényebb, cseppet sem ünnepi tálalásban így fest :

Ha jó alaposan megnézegettük ezt a csodálatosan elmosódott képet, és hozzáképzeltük, hogy milyen prímán is fog ez kinézni a karácsonyi szalvétával meg valami bitang guszta díszítéssel az ünnepi asztalon, akkor lássuk is, hogy hogy a viharba kell ezt elkészíteni.

Előljáróban annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy a recept első próbája volt ez, amiből a cikket írom, ezért fogok olyan tippeket adni mellé, amiket én nem tartottam be, szóval eme csodás cikk elolvasása után valószínűleg bárki sokkal szebben és jobban tudja majd elkészíteni a saját receptemet, mint én :D

Node!

Aszalt szilvás sertés wellington

A hozzávalók listája nem felettébb hosszú, itt-ott talán picit költséges, de évente egyszer van karácsony, szóval kelleni fog nekünk :

• 1 kg sertéskaraj
• 200 g aszalt szilva
• 75 g mandula (egészben vagy szeletelve is jó, úgyis ledaráljuk)
• 150 g gomba (csiperke, a barna jobb, nekem csak fehér volt a boltban)
• 1 csomag leveles tészta
• só, bors, fahéj, szegfűbors,borókabogyó,szegfűszeg
• olaj
• 1 tojás (vagyis kevesebb, csak a tészta lekenéséhez kell)

A köret teljesen ízlés kérdése, mivel én csak egy kis fokhagymával átpirított főtt krumplit csináltam hozzá, azt nem fogom most részletezni. Ha érdekesebb dolgot csinálok, arról majd írok ;) 

Az elkészítés első fontos mozzanata, a hús preparálása, előszöris szedjük le karajunkról az összes felszíni inat és kötőszövetet :

 ↓

 ↓

Ez után jön a trükkös rész, amit sajnos nem tudtam megörökíteni, ez pedig a karaj szétnyitása. Igazából csak annyi a dolgunk, hogy kb 1 centivel az alja fölött bevágjuk a húst, de nem teljesen, majd forgatunk rajta 90 fokot, megint mevágjuk és iylen forgatásos módszerrel szépen egy kb egyenletes vastagságú sertéslepedőt készítünk :

Ha valahol esetleg túl vastagnak ítélnénk, nyugodtan lehet klopfolni rajta egy kicsit, de csak óvatosan.

Ezután sózzuk, borsozzuk a húst és megszórjuk egy kis őrölt szegfűszeggel is, majd megkenjük egy kis olajjal :

Itt következik a recept első trükkösebb mozzanata, elő kell sütni a húst, mivel a tésztakéreg alatt nem lenne elég ideje és hőmérséklete rendesen átsülni, és a medium-rare disznóhús... hát nem éppen biztonságos.

Az elősütésre természetesen egy jó forró serpenyő lenne a legalkalmasabb, de nem hiszem, hogy ilyen méretű serpenyőt egy könnyen találnánk, ezért én a következőt tettem:

Egy fémtepsit beraktam a sütő aljába, amit maximum fokozaton előmelegítettem ezután, ezáltal kapva egy mocsok forró tepsit. Ebbe óvatosan belefektettem a húst, majd 5 perc múlva megfordítottam, újabb 5 perc múlva pedig kivettem :

Aki keveselné ezt az időt, annak megnyugtatásképpen mondom, hogy egyrészt tényleg mocsok forró az a sütő, másrészt pedig egy ilyen száraz húsfélének egy hoszabb sütés nagyon nem tesz jót. 

A húsnak ezután hűlnie kell, hogy kezelhető legyen, a legjobb opció az, ha a sütésre használt tepsi fölé teszünk egy rácsot, és ott hagyjuk kihűlni így a pihenés közben a húsból felszabaduló, indokolatlanul ízgazdag lé visszacsöpög a tepsibe, ahonnan később jó alaposan fel fogjuk használni.

Amíg viszont várunk a sertésizomzat belső energiájának csökkenésére, addig bőven van időnk elkészíteni a külső és belső tölteléket is.

Ehhez előszöris vegyük elő kedvenc konyhai késes aprítónkat, és daráljuk le benne egyessével az aszalt szilvát, a mandulát és a gombát is :

A szilvával több dolgunk nincs is egyelőre, a másik két darálmánnyal azért még van.

Előszöris dobjuk a mandulát egy száraz serpenyőbe, némi mozsárban szépen összetört szegfűbors és borókabogyó kíséretében - mindkettőböl kb 5-6 darab elég mivel elég intenzív ízük van- , majd pirítsuk addig amíg nem kezd el olyan illatokat árasztani, hogy legszívesebben már ott nyomban megennénk. Ezután dobjuk bele a gombát, pirítsuk össze őket egy kicsit, majd öntsük hozzá a tepsinkből a hús szaftját, és addig kevergessük, amíg az egész egy viszonylag száraz masszává nem áll össze :

Amikor a karaj kezelhető hőmérsékletűre hűlt, törölgessük szárazra, hogy a töltelékkel könnyebb legyen dolgozni, majd egyenletesen oszlassuk el rajta az aszaltszilva-pasztát, és szórjuk meg egy kis fahéjjal, majd jó szorosan tekerjük fel, és fogjuk össze egy alufóliával, hogy megtartsa az alakját :

Itt van egy pici időnk pihenni, foglalkozni a körettel, és bedobni a leveles tésztát a fagyasztóba egy 10 percre, mert abszolúte hidegen lehet vele rendesen dolgozni. Én ezt elfelejtettem, és kicsit meggyűlt a bajom a végső formázással, a nyitóképen látszik is, hogy a külső töltelék kicsit szét van csúszva. Lényeg, a lényeg, hűtsük le alaposan a tésztát, és hagyjuk a húst kicsit a fóliában még tovább hűlni hogy utána ne nyíljon szét a tésztába csomagolás közben, ami nem meglepő módon a következő.

Csomagoljuk ki a tésztát, majd a szétnyitott hús méretével kb megegyező területen oszlassuk el a gombás mandulás csodát, erre helyezzük rá a húst -természetesen fólia nélkül, az nem finom- majd jó szorosan hajtsuk rá egyik, majd másik oldalról a tésztát és a tölteléket egy-egy határozott mozdulattal. Ezután csak rakjuk át egy tepsibe :

Végül, de abszolút nem utolsósorban kenjük meg a műremekünket felvert tojással, majd süssük szép pirosra 200 fokon kb 10 perc alatt, vagy amíg szemre kész nem lesz, és rakjuk ki egy rácsra hűlni :

A rács kifejezetten fontos itt, ugyanis ha közvetlenül van alatta valami akkor a hő miatt kicsapódó párától szottyos lesz az alja, azt meg ki szeretné?

Ím, el is készült a sertés wellington, lehet szeletelni, tálalni, majd karácsonyi dalokat énekelni, de szigorúan csak evés után, különben fulladásveszélyes helyzetbe kerülünk.

Mielőtt viszont még elégedetten és éhesen bezárnánk a böngészőnk ezen cikket tartalmazó ablakát, pár tapasztalat, javítási tipp a recepthez.

• A sertéskaraj alapjáraton egy száraz hús, még akkor is ha tökéletesen sütjük (mint ahogy nekem is sikerült, fő a szerénység). Érdemes lehet valamilyen mártást készíteni a fogás mellé, pl egy vörösbor alapú, pár szem aszalt szilvát felhasználó valamit.
• Ha belefér a keretbe, akkor ezt az ételt érdemes lehet kipróbálni karaj helyett sertésszűzzel, csak az elősütés és töltés folyamatát inkább úgy csinálnám, hogy körbepirítom a húst serpenyőben, egy vékony, hosszú késsel bevágom a közepét végig, oda tömöm be a szilvát, majd egy 5-8 percre berakom egy bitang forró sütőbe, utána mindent ugyanúgy, csak a formázást ki lehet hagymi mivel ott nem tekeredhet ki a hús.
• Ha nem előnyújtott leveles tésztát veszünk, akkor érdemes kevésbé vékonyra kinyújtani, könyebb úgy dolgozni vele, nekem sajnos csak ilyen volt a boltban.
• Köret tekintetében legyünk kicsit moderáltabbak, elég komplex íze van már alapból ennek a cuccnak.
• Jó étvágyat ;)