Ovo je Balkan 1. rész : Burek

Arról a szóról, hogy balkán, sokminden juthat az eszünkbe.

Például egy hely, ahol minden nép pikkel az összes többiért valamire, vagy egy-két háború, vagy néhány indokolatlanul temperamentumos emberke.

Nekem azért inkább a fain rézfúvósokkal megspékelt szláv népzene, meg az a montenegrói életbölcsesség, miszerint a boldogság az amikor ülsz egy fa alatt, semmi dolgod nincs, és van nálad szárított kecskehús meg pálinka sokkalta hamarabb ugrik be nekem, valamint jónéhány ugyan finom déli étel.

Ez utóbbi nem is meglepő, hiszen -mint a Dorogi-kiflis bejegyzésben is írtam- jócskán volt részem balkáni behatásokban gyerekkoromban, és külön kis hedonista sarka van ennek a kultúrának keringési rendszerem motorjában, és ezért is döntöttem úgy, hogy új rovatot indítok a blogon.

Filóztam egy jó adagot azon, hogy mivel kezdjem, de végül arra az ételre esett a döntés, ami a Feketicsi reggeleim elengedhetetlen része volt (amikor nem a valamiért indokolatlanul finom szerb pulykapárizsit ettem tormával), ez pedig nem más, mint a burek, ami nekem így néz ki :

Van aki szerint a burek ilyen csigaszerűen feltekert valami, de szerintem ez hülyeség, mert az szétesik :D

De ne is habozzunk tovább, hisz nem vagyunk mosószer, nézzük is, hogy hogyan alakul a molekula!

Burek (abból is az almás)

Igen, ezt elfelejtettem korábban mondani, hogy a burek amúgy egy nagyon sokoldalú recept, köbö azt rak bele az ember amit nem szégyell, de én a klasszik túrós helyett almásat csináltam, mert egyrészt ezt szeretem jobban, másrészt meg volt otthon maradék almám, de nézzük is hogy mi köll hozzája:

• Alma (4-5 darab)
• Réteslap 300 g
• Vaj 200 g (vagy víz és olaj)
• szegfűszeg,fahéj,cukor,só

Mint észrevehető, nagyon minimális anyagköltsége van néki, és az elkészítése se sokkal komolyabb, szóval van időm írkálni más dolgokról is.

Ez pedig a vaj vagy olajosvíz kérdés. 

Majd látni fogja a kedves olvasó lény, hogy a réteslapokat kenegetni kell rétegzés közben, hogy ne száradjon ki/ jobban süljön, és erre klasszikusan olaj és víz keverékét használják, viszont mivel az almás töltelék alapból nedvesebb, a vizet elhagytam, az olajat meg azért cseréltem le vajra, mert az finomabb :3

No de vissza az eredeti témához, először is hámozzuk meg és reszeljük le az almát, majd keverjük el az édessgétől függően cukorral, egy pici sóval, őrölt fahéjjal meg szegfűszeggel:

Ezt hagyjuk állni egy kicsit (addig mondjuk csináljuk meg azt a mártogatóst amit facebookon posztoltam, ugyanis én azt csináltam ekkor), majd alaposan nyomkodjuk ki a levét, valamint olvasszuk meg a vajat :

Itt jön az a rész, ami a képeken nem úgy van, de rájöttem, hogy ahogy írom, úgy jobb lenne, mint ahogy csináltam ^^

No, először fogjunk egy kerek sütőformát (nekem pl egy tortaforma volt a nyerő), és vajazzuk ki az alját, majd fektessünk bele egy réteslapot úgy, hogy a szélei kilógjanak:

Erre locsoljunk egy kis vajat, majd rakjunk rá további két lapot, kicsit összegyűrve :

Ezt is vajazzuk, majd jöhet rá egy kis adagot az almából:

Innentől pedig jöhet a repetitív meló, réteslapot erre, arra vajat, majd megint almát, és ezt ismételjük addig, amíg el nem fogy a töltelék, vagy a lapból nem marad csak kettő-három.

 Ekkor hajtsuk le a széleket,majd a maradék lapokat rakjuk a tetejére, persze vajjal elválasztva, és nyomkodjuk le, valahogy így  :

Ha akarjuk, itt még küldhetünk egy adag vajat a tetejére, és nincs már más hátra, mint megsütni. Ezt egy 160-170 fokos sütővel oldjuk meg, aminek érdemesebb az aljába tenni a sütnivalót, mert az hajlamos nem megsülni.

Várjuk meg amíg szépen meg nem aranybarnul a teteje, és vegyük ki, jutalmunk ez a csodás látvány lesz :

Innentől csak daraboljuk fel, és jó étvágyat, lehet bur(e)kolni !