Vannak olyan ételek, amelyekre ugyan minden házban más arányokban keverik az alapanyagot, meg ki erre, ki arra a trükkre esküszik velük kapcsolatban, a lényegük nem változik. Nekem ilyen például a túrógombóc.
Túró+búzadara+ tojás, megvárni amíg összeáll, kifőzni, pirított zsemlemorzsával porcukorral ugye?
Hát persze hogy nem :D
Ha nem lettem volna megint futóbolond egy recepttel, és nem próbáltam meg úgy megvariálni ahogy csak bírom (na jó ez így nem igaz, nem próbálkoztam csak nagyon nem tudtam eldönteni mit egyek aztán ez lett a vége), akkor valószínűleg nem püfölném ilyen lelkesen a billentyűzetem.
Az alapötlet onnan indult, hogy a túrógombócba bele lehet rakni dolgokat ugyebár.
A következő gondolatom az volt, hogy basszameg, nincs kedvesem édeset enni, de ez nem tántorított el a már megkezdett gondolatspagettim felzabálásától, gyorsan rákerestem egy-két dologra és láss csodát, létezik a kapros-sós túrógombóc, leginkább mint köretelem.
Innentől már csak egy valami hiányzott ahhoz, hogy ebből egy teljes értékű étel legyen, és nem csak köret: valami húsféle (vegák/vegánok ne vegyék a szívükre hiszek abban hogy lehet hús nélküli teljes értékű ételeket is csinálni, sőt majd lesznek cikkek erről, de nem ma).
Szóval.
Felmerült, hogy darált húsból csinálok valami húsgombócot, azt megfőzöm vagy megprirítom, és erre kerül rá a túrógombóc mixtúra, de ezt macerásnak ítéltem, így végül maradtam annál hogy elősütök valami húst, aztán majd azt rakom bele.
Mielőtt ki lehetett volna ötlenem, hogy pontosan milyen állat tetemét tuszkoljam bele a tejtermékes golyóbisba, úgy döntöttem megcsinálom azt előre, mert az összes hozzáértő szakirodalom azt mondja, hogy legalább egy órát hagyd állni, én meg hallgatok a jótanácsra. Többnyire.
Nagy vehemenciával össze is kevertem fél kiló túrót, egy pofátlan adag kaporral (kb másfél evőkanál? Passz, ránézésre raktam bele jó sokat), három tojással, egy csipet sóval, egy teáskanál olivaolajjal, valamint kb 6 evőkanál búzadarával.
Ja nem.
Ez volt az a pont, amikor szembesültem azzal, hogy nagy dilemmázós-gondolkodós állapotomban voltam olyan butus, hogy nem néztem meg, hogy mi van itthon, csak úgy memóriára vettem meg a többi hozzávalót, avagy amiben biztos voltam, hogy nincsen.
Lírikusan fogalmazva öntököndöfést követtem el, bár mondjuk a pillanatban az volt az első gondolatom, hogy "kedves Dorogi "Fagyi" Benjámin, te most jó alaposan megszopattad magad". Főleg hogy még mindig apokaliptikus meleg volt/ van kint (a jövő számára 2019.08.12 kb 19:45 kint legalább 35 fok), és eszem ágában sem volt kimenni még egyszer boltba.
No sebaj, találtam zabpelyhet, mondjuk abból is a nagyszeműt, gyorsan ledaráltam olyan közepesen apróra, és az került bele.
Ezt jó alaposan összekevertem, aztán konstatáltam, hogy ja, én ezt le akarom írni, kéne kép, szóval megfigyeltem a vadon élő túrógombóc keveréket a hűtőben, pont sikerült elkapni pihenés közben:
Ez után volt idő gondolkodni a husaminon, amire már csináltam magamnak egy kis útmutatást azzal, hogy csirkecombfilét vettem magamnak. Serpenyőben sütni, nyáron, harmincfokos konyhában rettenetesen szar. Szóval így választottam az örökérvényű sütőben sütött csirkecombot, natúrban, só-bors-kakukkfű-olivaolaj fűszerezéssel.
Max fokozaton égő gázsütőben (mivel a gázsütőm olyanrettenetesen szar egyedi, hogy csak kikapcsolt, és maximumon égő állapotokban létezik), 17 percig sültek, a 10 perces mutatónál egy oldalon megfordítva.
Ha valaki kíváncsi lenne arra, hogy mit tesz a szövetekkel 17 percnyi intenzív hő, annak itt egy rettentő finom tankönyvi ábra a fehérjék termális denaturációjáról:
Szóval ezért ne aludjatok bekapcsolt sütőben ^^
Amúgy ez a húsmennyiség fél kiló volt, de végül a fél kiló túrós mixből készített gombócalaphoz soknak bizonyult, szóval kb 30 deka elég. Vagy ne rakjatok rájuk sajtot és akkor kisebb gombócok lesznek és több jön ki. Vagy egyétek meg a "felesleges" sült húst. Nagyon finom ^^
Mindenesetre, megvolt a túrós alap, megvolt a töltelék, jöhetett a gombóckészítés.
Vagy hát mégsem, ugyanis egyrészt a sütőből frissen kiszedett husik rettentő melegek ahhoz hogy fogdossuk, másrészt meg miért ne legyen még extrább az egész, szóval amíg várakoztam a csirke járószerv készítmények és a körülöttük lévő levegő hőcseréjére, addig gyorsan lereszeltem egy adag sajtot, mert miért is ne, Meg feldaraboltam két kis fej édeshagymát (aka. salottahagyma) és két gerezd fokhagymát, de hogy miért is?
Amikor kellően kihűltek a csirkecombok, kezelhető darabokra (combonként kb 4 részre) vágtam őket, ezekre a húsdarabokra nyomkodtam rá a reszelt sajtot, mert azt meg lehet vele tenni, (amúgy is jó érzés visszatérni az ovis gyurmázós emlékekre), majd ezeket burkoltam be a túrógombóc keverékbe:
Akinek nehézségei akadnának a bugyolálással, az nézzen utána annak, hogy hogyan készül a scotch egg avagy skót tojás, hasonlóan applikálható a sajtos husira a túró mint arra a darált hús.
Ezeket meg már csak meg kell főzni, ehhez felraktam egy nagy lábasba vizet forrni, amikor már úgy gyöngyözött akkor pár adagban kifőztem a gambaucokat. Figyelni kellett arra, hogy ne forrjon eszeveszettül a dihidrogén-oxidom mert az potenciálisan széttörhette volna a tejtermék-aszteroidákat, de hál'istennek nem történt ilyesmi.
Amíg főttek a főnivalók, a korábban feldarabolt hagymaféléket egy adag olivaolajon lepirítottam, mert az jó, öntöttem rá egy deci fehérbort, mert az is jó, majd amikor az elforrt, akkor egy negyed liter tejszínt, mert az meg tejszín, és kicsit összeforraltam, némi kakukkfű és zsálya társaságában.
Eddigre lett egy kupac sajttal-hússal töltött kapros túrógombócom:
Erre már csak rá kellett tálalni a tejszínes mókát, lefotózni, hogy legyen blogra kép meg a zinstagramra és megenni. Kifejezetten finom lett, szóval ajánlom mindenkinek a jó étvágyat hozzá ^^
Túró+búzadara+ tojás, megvárni amíg összeáll, kifőzni, pirított zsemlemorzsával porcukorral ugye?
Hát persze hogy nem :D
Ha nem lettem volna megint futóbolond egy recepttel, és nem próbáltam meg úgy megvariálni ahogy csak bírom (na jó ez így nem igaz, nem próbálkoztam csak nagyon nem tudtam eldönteni mit egyek aztán ez lett a vége), akkor valószínűleg nem püfölném ilyen lelkesen a billentyűzetem.
Az alapötlet onnan indult, hogy a túrógombócba bele lehet rakni dolgokat ugyebár.
A következő gondolatom az volt, hogy basszameg, nincs kedvesem édeset enni, de ez nem tántorított el a már megkezdett gondolatspagettim felzabálásától, gyorsan rákerestem egy-két dologra és láss csodát, létezik a kapros-sós túrógombóc, leginkább mint köretelem.
Innentől már csak egy valami hiányzott ahhoz, hogy ebből egy teljes értékű étel legyen, és nem csak köret: valami húsféle (vegák/vegánok ne vegyék a szívükre hiszek abban hogy lehet hús nélküli teljes értékű ételeket is csinálni, sőt majd lesznek cikkek erről, de nem ma).
Szóval.
Felmerült, hogy darált húsból csinálok valami húsgombócot, azt megfőzöm vagy megprirítom, és erre kerül rá a túrógombóc mixtúra, de ezt macerásnak ítéltem, így végül maradtam annál hogy elősütök valami húst, aztán majd azt rakom bele.
Mielőtt ki lehetett volna ötlenem, hogy pontosan milyen állat tetemét tuszkoljam bele a tejtermékes golyóbisba, úgy döntöttem megcsinálom azt előre, mert az összes hozzáértő szakirodalom azt mondja, hogy legalább egy órát hagyd állni, én meg hallgatok a jótanácsra. Többnyire.
Nagy vehemenciával össze is kevertem fél kiló túrót, egy pofátlan adag kaporral (kb másfél evőkanál? Passz, ránézésre raktam bele jó sokat), három tojással, egy csipet sóval, egy teáskanál olivaolajjal, valamint kb 6 evőkanál búzadarával.
Ja nem.
Ez volt az a pont, amikor szembesültem azzal, hogy nagy dilemmázós-gondolkodós állapotomban voltam olyan butus, hogy nem néztem meg, hogy mi van itthon, csak úgy memóriára vettem meg a többi hozzávalót, avagy amiben biztos voltam, hogy nincsen.
Lírikusan fogalmazva öntököndöfést követtem el, bár mondjuk a pillanatban az volt az első gondolatom, hogy "kedves Dorogi "Fagyi" Benjámin, te most jó alaposan megszopattad magad". Főleg hogy még mindig apokaliptikus meleg volt/ van kint (a jövő számára 2019.08.12 kb 19:45 kint legalább 35 fok), és eszem ágában sem volt kimenni még egyszer boltba.
No sebaj, találtam zabpelyhet, mondjuk abból is a nagyszeműt, gyorsan ledaráltam olyan közepesen apróra, és az került bele.
Ezt jó alaposan összekevertem, aztán konstatáltam, hogy ja, én ezt le akarom írni, kéne kép, szóval megfigyeltem a vadon élő túrógombóc keveréket a hűtőben, pont sikerült elkapni pihenés közben:
Ez után volt idő gondolkodni a husaminon, amire már csináltam magamnak egy kis útmutatást azzal, hogy csirkecombfilét vettem magamnak. Serpenyőben sütni, nyáron, harmincfokos konyhában rettenetesen szar. Szóval így választottam az örökérvényű sütőben sütött csirkecombot, natúrban, só-bors-kakukkfű-olivaolaj fűszerezéssel.
Max fokozaton égő gázsütőben (mivel a gázsütőm olyan
Ha valaki kíváncsi lenne arra, hogy mit tesz a szövetekkel 17 percnyi intenzív hő, annak itt egy rettentő finom tankönyvi ábra a fehérjék termális denaturációjáról:
Szóval ezért ne aludjatok bekapcsolt sütőben ^^
Amúgy ez a húsmennyiség fél kiló volt, de végül a fél kiló túrós mixből készített gombócalaphoz soknak bizonyult, szóval kb 30 deka elég. Vagy ne rakjatok rájuk sajtot és akkor kisebb gombócok lesznek és több jön ki. Vagy egyétek meg a "felesleges" sült húst. Nagyon finom ^^
Mindenesetre, megvolt a túrós alap, megvolt a töltelék, jöhetett a gombóckészítés.
Vagy hát mégsem, ugyanis egyrészt a sütőből frissen kiszedett husik rettentő melegek ahhoz hogy fogdossuk, másrészt meg miért ne legyen még extrább az egész, szóval amíg várakoztam a csirke járószerv készítmények és a körülöttük lévő levegő hőcseréjére, addig gyorsan lereszeltem egy adag sajtot, mert miért is ne, Meg feldaraboltam két kis fej édeshagymát (aka. salottahagyma) és két gerezd fokhagymát, de hogy miért is?
Amikor kellően kihűltek a csirkecombok, kezelhető darabokra (combonként kb 4 részre) vágtam őket, ezekre a húsdarabokra nyomkodtam rá a reszelt sajtot, mert azt meg lehet vele tenni, (amúgy is jó érzés visszatérni az ovis gyurmázós emlékekre), majd ezeket burkoltam be a túrógombóc keverékbe:
Akinek nehézségei akadnának a bugyolálással, az nézzen utána annak, hogy hogyan készül a scotch egg avagy skót tojás, hasonlóan applikálható a sajtos husira a túró mint arra a darált hús.
Ezeket meg már csak meg kell főzni, ehhez felraktam egy nagy lábasba vizet forrni, amikor már úgy gyöngyözött akkor pár adagban kifőztem a gambaucokat. Figyelni kellett arra, hogy ne forrjon eszeveszettül a dihidrogén-oxidom mert az potenciálisan széttörhette volna a tejtermék-aszteroidákat, de hál'istennek nem történt ilyesmi.
Amíg főttek a főnivalók, a korábban feldarabolt hagymaféléket egy adag olivaolajon lepirítottam, mert az jó, öntöttem rá egy deci fehérbort, mert az is jó, majd amikor az elforrt, akkor egy negyed liter tejszínt, mert az meg tejszín, és kicsit összeforraltam, némi kakukkfű és zsálya társaságában.
Eddigre lett egy kupac sajttal-hússal töltött kapros túrógombócom:
Erre már csak rá kellett tálalni a tejszínes mókát, lefotózni, hogy legyen blogra kép meg a zinstagramra és megenni. Kifejezetten finom lett, szóval ajánlom mindenkinek a jó étvágyat hozzá ^^
Megjegyzések
Megjegyzés küldése