Epercentrikus túrógombóc

A szombat egy nagyon édes dolog, és valószínűleg a tudatalattim is osztja velem ezt az álláspontot, ugyanis sikerült zsinórban a második szombatra is egy édesebb jellegű receptet összehozni.

Felvezetendő az előbb említettet, megjegyezném, hogy bármilyen egyszerű vagy bonyolult, régi vagy új, minden recepten lehet javítani/finomítani, vagy adni hozzá egy kis csavart (persze csak átvitt értelemben, senki ne rakjon csavarokat a kajájába, mert nem csak hogy rossz az ízük de még a fogaknak is ártanak).

A felhasznált alap recept a klasszikus túrógombóc volt, amin egyrészt javítottunk kicsit (úgy állagügyileg, majd meglátjátok), meg a kedvenc piros gyümölcsünk, az eper (aminek nemmellesleg mocskosul nincs szezonja de türelmetlen vagyok kivárni a júniust, ést nem is volt olyan drága a piacon) segítségével meg is csavartuk a dolgokat (újfent átvitt értelemben, nem tekergettem hanem töltöttem a gömböcöket).

Íme a végeredmény :

Itt pedig a műveletsor, ami ide vezetett :

Túrós epergombóc 

(vagy fordítva?)

Vágjunk is bele a dolgokba (bár vágni szinte semmit se kell majd), és nézzük hogy mik kellenek nekünk:

• 70-80g búzadara
• 3 tojás
• 1 citrom héja
• só
• ~20 dkg eper 

végül de nem utolsósorban van egy olyan alapanyag, amit én sohasem szoktam kihagyni a túrógombócból, ez pedig nem más, mint fél kiló túró.

Legelőször szétválasztjuk a tikmonyokat, lehetőleg rögtön két nagyobb tálba, hogy ne csináljunk magunknak felesleges mosogatnivalót. Amelyik edényben a sárgájákok landoltak, beküldjük még a búzadarát, egy csipet sót, a túrót, meg a citromhéjat, és alaposan összedolgozzuk ilyenné:

Ezután fogjuk a fehérjéket, adunk hozzájuk is egy picike sót, majd olyan szinten keményre verjük őket, hogy még a gravitáció se merjen velük packázni:

(a képen látható tesztet érdemesebb a másik tál fölött művelni, most biztos voltam ugyan abban, hogy mit csinálok, de volt már hoyg sikerült így fejen öntenem magam a tojáshabbal)

Amint ezzel megvolnánk, szép óvatosan forgassuk egybe a túrós masszát a tojáshabbal (azért kell óvatosnak lenni, mert ugyebár a tojáshab nagyon kemény, és nem akarjuk megharagítani). Amúgy ez a tojáshabos manőver a poszt elején említett állagjavítás, ugyanis ezzel a hagyományos túrógombócnál sokkal könnyebb, puhább végeredményt kapunk. A kész gömbalapanyag így fest:

Eztetet szépen lefedjük fóliával, majd mehet be a hűtőbe 1-2 órát pihenni, hogy egyrészt összehaverkodjanak az ízek , valamint, hogy felpuhuljon és megduzzadjon a búzadara. Amíg erre várunk, kitakaríthatjuk a konyhát vagy készülhetünk a vészesen közelgő zárthelyieinkre.

 Ha kipihente a keveredés fáradalmait a "tészta", akkor fogjuk az epreinket, megmossuk őket, és opcionálisan feldaraboljuk szegénykéket, legalábbis ha hozzám hasonlóan kapitális darabokat kaptatok:

Ezután már nem sok dolog van hátra, először is időgazdálkodási szempontokból rakjunk oda egy terebélyesebb lábast (lábost?) a tűzhelyre, csak előtte engedjétek tele vízzel, hogy eme folyadék megfelelő hőmérsékletű legyen amire szükség lesz rá. Ezután fogjuk a masszánkat, és az alábbi mozdulatsor segítségével "elsüllyesztjük" benne a gyimilcseket:

Amire az összessel elkészülünk , addigra már valószínűleg lesz egy alaposan forrásban lévő lábasnyi vizünk, amibe bele is rakjuk az imént alakot öltött túrógeoidokat, és kb 15 perc alatt készre főzzük őket.

Ez alatt az idő alatt se kell végig unatkoznunk, ugyanis egy serpenyőben egy kis vaj felolvasztása után, ilyen szép aranybarnára pirítunk 4-5 evőkanálnyi zsemlemorzsát :

A vajat ki is hagyhatjuk az egyenletből, de akkor kevésbé lesz ropogós és finomnomnom . Figyeljünk még oda arra, hogy ha már elértük a kívánt színezetet , akkor a tűzről levétel után vagy kevergessük még kicsit a pékárúmaradványunkat, vagy öntsük át egy másik edénybe, ugyanis a visszamaradó hő még csúnyán oda tud pörkölni a dolgoknak. 

Befejező lépésként vegyük ki a gombócainkat a fürdőből, picit hagyjuk lecsepegni őket, majd hempergessük meg őket zsemlemorzsában, és tálaljuk joghurttal (alapjáraton tejföllel szokás ugyebár, de én a joghurtot választottam because kalória reasons, viszont például jó kompromisszum a görög joghurt, ami valószínűleg a joghurt és a tejföl egy jól sikerült randija után jöhetett létre), valamint szórjuk meg porcukorral.

Jó étvágyat és kellemes hétvégét minden kedves blogolvasónak ^^