Csajozós krémleves, zabálnivaló tányérban

Mindenkinek megvan a maga gyengéje.

Ami Garfieldnak a lasagne, Gombóc Artúrnak a csoki, Lemmy Kilmisternek meg a whisky és a drogok, az nekem a hagyma. Egyetlen egy alkalom volt eddig az életemben, amikor ne ízlett volna valami ami hagymából készült, ezzel pedig úgy találkoztam, hogy egy sajnos már pár éve nem rendezett fesztiválon pár srác odajött hozzánk, egy "Hé fiúk, akartok egy kis csajozós pálinkát?" felkiáltással. És bár a hagymapálinka olyan volt mintha folyékony szájszagot inna az ember, és hónapokig kísértett az íze, volt annyira maradandó emlék, hogy elnevezzem róla az alábbi, csupán ÖT féle hagymát tartalmazó kis nomnom krémlevest.

Hagymás fagyit még nem ettem, de biztos az is finom.

A mai bejegyzés másik fontos része, a már a címben is említett tálalóeszköz ami egész pontosan egy szép kis cipó lesz, ami még egy kis "ballasztként" is szolgál, ha magában nem lenne elég a leves (amiben sajnos most nincs hús).

Fun fact még a recepttel kapcsolatban, hogy míg az eddigi posztok nyomokban plágiumot tartalmazhattak (azaz bár ilyen formában ahogy mutatom a recepteket nem nagyon vannak, de más receptek felhasználásából, összeolvasztásából főzök általában), addig ez a leves és a melléje tartozó pékárú teljesen a kis neurális központom szüleménye.

Amúgy így néz ki a csodás páros :

A környezetet most hagyja figyelmen kívül mindenki, nem volt lelkierőm összepakolni a pultot, de ennyi felkonf után jöjjön a lényeg!

Öthagymás-sajtos krémleves, cipóban:

Gyors alapanyagszumma a láveshez:

• ~1kg vöröshagyma
• 3-4 fej lilahagyma
• 1 csokor zöldhagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2-3 salottahagyma (nekem még mindig édeshagyma)
• 30g vaj
• 2dl főzőtejszín
• olivaolaj, só, fehérbors, szerecsendió, kakukkfű, bazsalikom, rozmaring, cukor
• ~1l húsleves alaplé (lehet víz is, bár akkor egy fél húsleveskockát belependerítenék az íze kedvéért)
• 10 dkg sajt (én goudat használtam, mert nem volt vörös cheddar a boltban, de az volt eredetileg az ötlet)

Legelső lépésünk a könnycsatornáink és orrunk alapos kitakarítása lesz, amit úgy érünk el, hogy a vörös és lila hagymákat meghámozzuk, és nagyobb cikkekre henteljük őket, a kisebbeket négyfelé, a nagyobbakat inkább egy 6 és 7 közötti valós számmal megegyező mennyiségű darabra (na jó lehet az 8 is). Elegánsan belegórjuk az összeset egy tepsibe, meglocsoljuk olivaolajjal, és megszórjuk sóval, egy csipet cukorral, bazsalikommal, kakukkfűvel és rozmaringgal. A cukorra amúgy azért van szükség mert brutálisan jól kihozza a hagyma édeskés ízét, amit akkor kap ha megsül.Valahogy ilyen gyönyörűen kell festenie a tepsinek:

Ez megy is be a 180 fokos sütőbe, egy jó 20 percre, valamint a végén egy 5 percnyi grill fokozatot is kaphat, de amíg ez szépen sül, meg karamelizálódik, meg nomnomnomnom, addig reszeljük le a sajt, valamint aprítsuk fel a zöld- és fokhagymát :

Amire ezzel megvagyunk (meg közbe csinálhatjuk a cipót is, csak a követhetőség kedvéért kettészedtem a dolgokat), valószínűleg elkészültek a hagymák, azaz ilyen szexin néznek ki :

Itt kicsit beindulnak a dolgok, a vajat felolvasztjuk egy lábasban, majd a zöld&fok hagymákat szépen átpároljuk rajta. Fontos, hogy ne legyen olyan nagyon forró a zsiradék, nem pirítani akarjuk az előbbi növényi maradványokat, ugyanis ezeknek a "főtt" ízvilágára lesz most szükségünk. Valahogy így kell kinéznie, mielőtt továbbhaladunk:

Ekkor jön hozzá a húsleves alaplé, ami ha nektek is lefagyaszta van, akkor olvadjon ki szépen a lábasban, és melegedjen fel. Ha ez már megtörtént, akkor rakjuk bele a sült hagymáinkat (alaposan kaparjuk fel a kicsit odasült részeket a tepsiből, azok a legeslegfinomabbak), sózzuk, fehérborsozzuk, és reszelünk bele egy jó adag szerecsendiót:

Ezután alacsony lángon, legalább 10 percig főzzük, ugyanis ez kell ahhoz, hogy a kicsit karamellizálódott, keményebb sült részek is felpuhuljanak, ami a krémesíésnél lesz fontos. Ha már úgy érezzük, hogy eleget puhultak a dolgok, elzárjuk a gázt, hagyjuk egy icipicit hülni a dolgokat, majd előkapjuk kedvenc botmixerünket, és szépen ledaráljuk a levest, miközben lassan hozzáadagoljuk a tejszínt is. A végeredmény valahogy így fest :

Visszatesszük a gáz fölé a főzőedényt, majd közepes lángon, folyamatos kevergetés mellett szép lassan beleszórjuk a reszelt sajt, és ha már mind belement, akkor addig kevergetjük, amíg már nem nagyon látunk sajtdarabokat, ergo szépen beleolvadtak a levesbe. Ezzel a részével kész is vagyunk.

A cipó:

Elég egyszerű kis pékárú, az összetevők listája is csak ennyi :

• 25 dkg kenyérliszt
• 25 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 25 g élesztő
• 1 evőkanál méz
• ~3dl víz 
• 2 ek olivaolaj, 2 tk só

Először is a langyos vízben elkeverjük a mézzel az élesztőt és hagyjuk felfutni. Ha már befutott, mint DJ élesztő, Magyarország legsikéresebb lemezlovasa, és habzik mint a állat, akkor hozzáöntjük a lisztek keverékéhez, és bedobjuk még a buliba a sót és az olajat is. Ezt addig gyúrjuk, amíg ilyen homogén nem lesz (a retardált konyhablogger nem szükséges az étel elkészítéséhez):

Ezt hagyjuk kelni egy jó fél órát, de lehet egyet is (szóval még a leves előtt ajánlott begyúrni), majd ha már megkétszereződött térfogatügyileg, akkor kicsit átgyúrjuk, majd a tervezett porciómennyiségek függvényében felosztjuk. Én két részre szedtem, de a végén a leves után nem bírtam megenni az egészet, pedig aki ismer tudja, hogy köbö egy fekete lyuk van a gyomromban, szóval lehet 3-4 darabra ajánlatos vágni. Az osztás után szép kis zsemleformákat alakítunk kis, valahogy így :

majd konyharuhával letakarva adunk még neki legalább 15 perc szundit. Ha ez letelt, akkor sütőpapírral alapozott tepsibe helyezzük, bevágjuk a tetejét (és nem csak azért mert oda lesz rakva a "kincs", hanem mert különben csúnyán szét tud repedni), és megkenjük vízzel :

Ez így mehet is a sütőbe, 200 fokra, addig amíg szerintünk jó nem lesz, ami amúgy egy jó 30-40 percet jelent.

A kész cipókat magukban elfelejtettem lefotózni,  de cserébe itt egy másik tálalási ötlet, ami a kiszedett belső tésztát használja fel :

Jó étvágyat :D