Szépjószombatot mindenkinek aki idetévedett a blogra !
(amennyiben nem szombaton olvassa valaki, akkor illessze be az aktuális nap nevét)
Mielőtt még nagyon belelendülnék a konyhai részletekbe, gyorsan körbejárunk egy dolgot!
Erősen sztereotipikus emberektől gyakran hallhatjuk a következő mondatot : "A nőknek márpedig a konyhában a helye ", ami így magában ugyebár komplett hülyeség, viszont ha kiegészítjük úgy, hogy "A nőknek márpedig a konyhában a helye, meg a férfiaknak is meg a gyerekeknek is meg igazából mindenkinek, MERT OTT AZ ÖSSZES KAJA!", akkor már azért egy elég valid kijelentést kapunk.
Ennek ellenére a főzés mint olyan, egy klasszikusan nők által végzett dologként él elég sok ember fejében, olyan szintig, hogy néznek néha furán az egyszeri hímemű humán létezőre, hogy érdekli a sör és a pálinka főzésén kívül más is. Pedig ha kicsit mélyebbre tekintünk egy konyha bugyraiba, akkor elég meredek dolgok jöhetnek velünk szembe, amihez kell idegrendszer (az pedig nemtől függetlenül mindenkinek van , az erősség meg változó).
Tekintsük például a mai folyamatokat : vannak itt húspillangók (képzeljük csak el, ahogy sétálunk a mezőn, röpködnek körülöttünk a húslepkék, a háttérben lágyan szól a Cannibal Corpse, idilli...), elhunyt állatok tetemének a saját meg nem született fajtársaikba forgatása (igen csirkét rántunk), valamint ha ez nem rettentene még meg valakit, akkor nézze meg egyszer ahogy egy indokolatlan méretű hústekercs panírozása közben milyen elképesztő káromkodás/másodpercet tudok leművelni.
Egy szó mint száz, csináltam ma egy jó kis brokkolival (igen brokkolival, nem vagyunk már 3 évesek, hogy ne szeressük. meg amúgy is mocsok egészséges) és sajttal (ezzel valahogy senkinek nincs baja :D ) töltött csirkemellet . Az alaphelyzetet most kicsit átláthatóbban vázolom fel a szép vizuális reprezentáció mellé, ide ↓
Alkatrészek:
- 1- 1,5 kg csirkemell
- ~0,5 kg brokkoli
- 20 dkg sajt
- 5-6 tojás
- liszt
- zsemlemorzsa
- só
- szerecsendió
- fehérbors
(meg még 1kg krumpli, 10 dkg vaj, meg úgy 1,5 dl tej a krumplipüréhez ami a köret lesz)
Időtakarékosság címszó alatt először krumplipucolás/darabolás, és brokkolimosás/ darabolás után az előbbi megy főni, az utóbbi pedig párolódni. Ezután jön a csirke előkészítése, ami nagyban függ a használt mellek méretétől , nekem 4 db volt a csomagban, 3 nagy és egy kicsi, és mivel a csirkeanatómia olyan, hogy egy szép nagy húshoz tartozik egy kissebb kis hús, ami tekercselés szempontjából fogalmazhatunk úgy is, hogy nem a legjobb, ezért azokat levágtam szépen, a kisebb csirkemellet pedig lapjában kettévágtam. Lett így 3 db nagy és 6 db kicsi, de formára elég hasonló húsocskám, amivel a következőt tettem :
Na ezt nevezik angolul "butterflying"-nak ami nem vajrepülés (bár a google fordító biztos vitatkozna ezzel) , hanem pillangózás, ami hülyén hangzik ugyan, de ha az embernek jó a fantáziája, tudja látni a szétnyíló hússzeletben a pillangó szárnyait. Ezeket a szétnyitott melleket kiklopfoljuk, de legyünk óvatosak, mert a csirkemell elég könnyen szakad (lehet, hogy ezért nem építenek csirkemellből hidakat?) , ami a töltésnél problémákat okozhat . Amúgy ha ez mégis bekövetkezne , akkor ahogy az útikalauz is megmondta, ne essünk pánikba, a csirkemell alsó "csücskét" levágva és azt jó laposra klopfolva a töltési oldalra rakva tudunk foltot csinálni.
Amire az összes csirkedarabbal elkészülünk, szinte biztosan hogy kellően megpárolódott a brokkoli (köbö 5-10 perc kell neki amúgy), és ha reszelünk egy tetemes mennyiségű sajtot is, akkor neki is állhatunk az összerakásnak , valahogy így :
Ami a képen nem láttszik, az az, hogy a húst megszórtam sóval, szerecsendióval és fehérborssal (bármilyen bors jó, csak nekem volt itthon, és az ilyen sajtos-csirkés mókához jobban szeretem). A tölteléket képező részeket kicsit összenyomkodhatjuk , majd szorosan rátekerjük az érdemi részt, majd ha megismételjük ezt még az összes hús száma-1-szer, akkor ez lesz a végeredmény :
Nem kell megijedni akkor, ha itt-ott kicsit kilóg aminek nem kéne (mint a mellékelt ábrán is láttszik nekem se lettek tökéletesek, és magamhoz képest csak egy kicsit ba***am magam fel rajta), ugyanis a panírozás majd ápol és eltakar. Ehhez külön edényekben előkészítettem a lisztet, a prézlit, és a tojást összekevertem ugyanazokkal a fűszerekkel amikkel a húst is szórtam, valamint egy körülbelül fél deci étolajjal, amire azért van szükség , mert mint már említettem korábban, mocsok lusta vagyok, és nem olajban fogom kisütni a dolgokat, hanem sütőben. Ez előbbi persze a fogyókúrázóknak is jó hír, meg azoknak is akik legalább annyira utálnak mosogatni mint én, mert sokkal kevesebb lesz a mocsok magunk után. Ja és még az olajjal is spórólunk. Ha ezzel megvagyunk, akkor valami ilyesmit láthatunk:
A munkafolyamatot erősen meg tudja könnyíteni, ha egy ilyen felállás mellett még jobbra bekészítünk egy sütőpapírral kibélelt tepsit, balra pedig a felgöngyölt finomságokat, és mintha egy futószalag lenne (amiben van egy olyan menő hurok mint a hullámvasutakon) végigkísérjük a tekercseket a liszt →tojás→zsemlemorzsa→tojás→zsemlemorzsa útvonalon. Aki csinált már rántott sajtot, az tudhatja, hogy a dupla panírozás erősen megnöveli annak az esélyét, hogy a sajt ott marad ahol kell neki (bár nekem így is kifolyt kicsit de hát ez van). Aki meg nem tudta ezt, akkor most már tudja. Ezen folyamatnak is kitéve már eljutunk a tápkészítmény létrejöttének célegyenesébe :
Ezt így ahogy van rakjuk be sütőbe 180 fokra, körülbelül 40 percre. Érdemes félúton megfordítani a kis hengernek nem minősülő henger hatású dolgokat, hogy meg tudjon pirulni rendesen mindenhol, meg hogy ne puhítsa fel a panírozást az alul kondenzálódó sajt és víz.
A sülési idő alatt a már megfőtt krumplinak leöntjük a főzővizét -de nem az összeset-, hozzáadjuk a vajat , sót és szerecsendiót majd összetörjük, és annyi tejet adunk hozzá, hogy elérje az átalunk kívánt állagot .
→→→→→
Ezután nincs más dolgunk, csak kivárni , hogy megsüljön a hús, szóval például írhatunk blogot arról hogy főzünk, de lehet kockulni is, csak aztán nehogy azért felejtődjön a kaja a sütőben (nem egyszer elhangzott mondat a lakásban itthon : "Amelyikünk hamarabb meghal az szaladjon ki a konyhában és nézzen rá az ételre") .
Ha pedig elkészült a husadék, ami így ↓ néz ki ,
akkor rakhatunk mellé krumplipürét, meg tegnapelőtti maradék kukoricás rizst (természetesen opcionális, bármilyen körettel ehetjük) és hipsztermódon le is fotózhatjuk a végeredményt, ami valahogy így fog festeni :
Viszont mivel vagyok olyan debil, hogy evés helyett blogolok, így a gyomrom már erősen követelőddzik , szóval elköszönök ^^
Jó étvágyat , hamarosan jön a következő kaja !
(amennyiben nem szombaton olvassa valaki, akkor illessze be az aktuális nap nevét)
Mielőtt még nagyon belelendülnék a konyhai részletekbe, gyorsan körbejárunk egy dolgot!
Erősen sztereotipikus emberektől gyakran hallhatjuk a következő mondatot : "A nőknek márpedig a konyhában a helye ", ami így magában ugyebár komplett hülyeség, viszont ha kiegészítjük úgy, hogy "A nőknek márpedig a konyhában a helye, meg a férfiaknak is meg a gyerekeknek is meg igazából mindenkinek, MERT OTT AZ ÖSSZES KAJA!", akkor már azért egy elég valid kijelentést kapunk.
Ennek ellenére a főzés mint olyan, egy klasszikusan nők által végzett dologként él elég sok ember fejében, olyan szintig, hogy néznek néha furán az egyszeri hímemű humán létezőre, hogy érdekli a sör és a pálinka főzésén kívül más is. Pedig ha kicsit mélyebbre tekintünk egy konyha bugyraiba, akkor elég meredek dolgok jöhetnek velünk szembe, amihez kell idegrendszer (az pedig nemtől függetlenül mindenkinek van , az erősség meg változó).
Tekintsük például a mai folyamatokat : vannak itt húspillangók (képzeljük csak el, ahogy sétálunk a mezőn, röpködnek körülöttünk a húslepkék, a háttérben lágyan szól a Cannibal Corpse, idilli...), elhunyt állatok tetemének a saját meg nem született fajtársaikba forgatása (igen csirkét rántunk), valamint ha ez nem rettentene még meg valakit, akkor nézze meg egyszer ahogy egy indokolatlan méretű hústekercs panírozása közben milyen elképesztő káromkodás/másodpercet tudok leművelni.
Egy szó mint száz, csináltam ma egy jó kis brokkolival (igen brokkolival, nem vagyunk már 3 évesek, hogy ne szeressük. meg amúgy is mocsok egészséges) és sajttal (ezzel valahogy senkinek nincs baja :D ) töltött csirkemellet . Az alaphelyzetet most kicsit átláthatóbban vázolom fel a szép vizuális reprezentáció mellé, ide ↓
- 1- 1,5 kg csirkemell
- ~0,5 kg brokkoli
- 20 dkg sajt
- 5-6 tojás
- liszt
- zsemlemorzsa
- só
- szerecsendió
- fehérbors
(meg még 1kg krumpli, 10 dkg vaj, meg úgy 1,5 dl tej a krumplipüréhez ami a köret lesz)
Időtakarékosság címszó alatt először krumplipucolás/darabolás, és brokkolimosás/ darabolás után az előbbi megy főni, az utóbbi pedig párolódni. Ezután jön a csirke előkészítése, ami nagyban függ a használt mellek méretétől , nekem 4 db volt a csomagban, 3 nagy és egy kicsi, és mivel a csirkeanatómia olyan, hogy egy szép nagy húshoz tartozik egy kissebb kis hús, ami tekercselés szempontjából fogalmazhatunk úgy is, hogy nem a legjobb, ezért azokat levágtam szépen, a kisebb csirkemellet pedig lapjában kettévágtam. Lett így 3 db nagy és 6 db kicsi, de formára elég hasonló húsocskám, amivel a következőt tettem :
Na ezt nevezik angolul "butterflying"-nak ami nem vajrepülés (bár a google fordító biztos vitatkozna ezzel) , hanem pillangózás, ami hülyén hangzik ugyan, de ha az embernek jó a fantáziája, tudja látni a szétnyíló hússzeletben a pillangó szárnyait. Ezeket a szétnyitott melleket kiklopfoljuk, de legyünk óvatosak, mert a csirkemell elég könnyen szakad (lehet, hogy ezért nem építenek csirkemellből hidakat?) , ami a töltésnél problémákat okozhat . Amúgy ha ez mégis bekövetkezne , akkor ahogy az útikalauz is megmondta, ne essünk pánikba, a csirkemell alsó "csücskét" levágva és azt jó laposra klopfolva a töltési oldalra rakva tudunk foltot csinálni.
Amire az összes csirkedarabbal elkészülünk, szinte biztosan hogy kellően megpárolódott a brokkoli (köbö 5-10 perc kell neki amúgy), és ha reszelünk egy tetemes mennyiségű sajtot is, akkor neki is állhatunk az összerakásnak , valahogy így :
Ami a képen nem láttszik, az az, hogy a húst megszórtam sóval, szerecsendióval és fehérborssal (bármilyen bors jó, csak nekem volt itthon, és az ilyen sajtos-csirkés mókához jobban szeretem). A tölteléket képező részeket kicsit összenyomkodhatjuk , majd szorosan rátekerjük az érdemi részt, majd ha megismételjük ezt még az összes hús száma-1-szer, akkor ez lesz a végeredmény :
Nem kell megijedni akkor, ha itt-ott kicsit kilóg aminek nem kéne (mint a mellékelt ábrán is láttszik nekem se lettek tökéletesek, és magamhoz képest csak egy kicsit ba***am magam fel rajta), ugyanis a panírozás majd ápol és eltakar. Ehhez külön edényekben előkészítettem a lisztet, a prézlit, és a tojást összekevertem ugyanazokkal a fűszerekkel amikkel a húst is szórtam, valamint egy körülbelül fél deci étolajjal, amire azért van szükség , mert mint már említettem korábban, mocsok lusta vagyok, és nem olajban fogom kisütni a dolgokat, hanem sütőben. Ez előbbi persze a fogyókúrázóknak is jó hír, meg azoknak is akik legalább annyira utálnak mosogatni mint én, mert sokkal kevesebb lesz a mocsok magunk után. Ja és még az olajjal is spórólunk. Ha ezzel megvagyunk, akkor valami ilyesmit láthatunk:
A munkafolyamatot erősen meg tudja könnyíteni, ha egy ilyen felállás mellett még jobbra bekészítünk egy sütőpapírral kibélelt tepsit, balra pedig a felgöngyölt finomságokat, és mintha egy futószalag lenne (amiben van egy olyan menő hurok mint a hullámvasutakon) végigkísérjük a tekercseket a liszt →tojás→zsemlemorzsa→tojás→zsemlemorzsa útvonalon. Aki csinált már rántott sajtot, az tudhatja, hogy a dupla panírozás erősen megnöveli annak az esélyét, hogy a sajt ott marad ahol kell neki (bár nekem így is kifolyt kicsit de hát ez van). Aki meg nem tudta ezt, akkor most már tudja. Ezen folyamatnak is kitéve már eljutunk a tápkészítmény létrejöttének célegyenesébe :
Ezt így ahogy van rakjuk be sütőbe 180 fokra, körülbelül 40 percre. Érdemes félúton megfordítani a kis hengernek nem minősülő henger hatású dolgokat, hogy meg tudjon pirulni rendesen mindenhol, meg hogy ne puhítsa fel a panírozást az alul kondenzálódó sajt és víz.
A sülési idő alatt a már megfőtt krumplinak leöntjük a főzővizét -de nem az összeset-, hozzáadjuk a vajat , sót és szerecsendiót majd összetörjük, és annyi tejet adunk hozzá, hogy elérje az átalunk kívánt állagot .
→→→→→
Ezután nincs más dolgunk, csak kivárni , hogy megsüljön a hús, szóval például írhatunk blogot arról hogy főzünk, de lehet kockulni is, csak aztán nehogy azért felejtődjön a kaja a sütőben (nem egyszer elhangzott mondat a lakásban itthon : "Amelyikünk hamarabb meghal az szaladjon ki a konyhában és nézzen rá az ételre") .
Ha pedig elkészült a husadék, ami így ↓ néz ki ,
akkor rakhatunk mellé krumplipürét, meg tegnapelőtti maradék kukoricás rizst (természetesen opcionális, bármilyen körettel ehetjük) és hipsztermódon le is fotózhatjuk a végeredményt, ami valahogy így fog festeni :
Viszont mivel vagyok olyan debil, hogy evés helyett blogolok, így a gyomrom már erősen követelőddzik , szóval elköszönök ^^
Jó étvágyat , hamarosan jön a következő kaja !
:3 lesz "önök kérték"? ez eddig nagyon töccik :D
VálaszTörléslehet róla szó majd valamikor, jelenleg tervben van egy ilyen "informatikus üzemanyag" ala kávés pizzás poszt, meg a héten lesz egy szülinpi torta is , viszont utána lehet lesz majd igényfelmérés is
TörlésNagyon guszta az ügyes kezeg elfogadnám segiteni bisztos finom volt :D
VálaszTörlés