Ugrás a fő tartalomra

Ad hoc : piskótatekercs!

Miért is jó ha az ember tud főzni és/vagy sütni? Igazából számos dolgot fel tudok sorolni, például egész jó kis önállósági faktort ad, hogy nem kell senkinek főznie ránk és készételt se muszáj vennünk, vagy hogy lehet vele menőzni barátoknak , lehet vele kedveskedni is, és persze aki szereti csinálni annak felettébb jó szórakozás is.

Persze van az az eset is, ami ma bekövetkezett. Vasárnap délután, a legközelebbi nyitva tartó bolt köbö fél óra buszútnyira (amihez persze semmi kedve nincs senkinek ilyenkor), de úgy ennék valami édességet. Ilyenkor nyúlhatunk időnket és kreativitásunkat kímélően, az egyszerű sütik közül is egyszerűnek számító piskótatekercshez, ami körülbelül 30 perc munkánk lesz, valamint elég common alapanyagokból áll , így valószínű hogy nem kell bevásárolni hozzá.

Az elébb említett alapanyagok pedig a következőek:

- 6 db tojás
- 6 ek liszt
- 6 ek cukor
- 1 cs sütőpor
- 2 ek olaj
- ízlés szerinti lekvár (nálam alma)
(- 1 tk fahéj mert megy az almához)




A piskótatekercs két dologból áll , piskótából és tekercsből, amelyekből az előbbit készítjük el először. Millió meg egy féle piskótarecept van a neten amúgy, de az esetek nagyon nagy részében én ragaszkodok a legegyszerűbb verzióhoz, amit még nagymamámtól tanultam el valamikor nagyon régen . Ennek annyi a lényege, hogy az 1 tojáshoz 1 evőkanál liszt és egy evőkanál cukor arányokat tartsuk. Most ugyan nem kakaós piskótát csináltam, de ha valaki azt szeretne, akkor szimplán annyi dolga van, hogy 1-2 evőkanál lisztet cserél cukrozatlan kakaóporra.

Mindenkinek megvan a maga sorrendje a piskóta összeállítására, itt én szintén egy egyszerűbb verziót követek, nem kevergetek külön ki semmit semmivel. Az előkészület annyi, hogy szétválasztom a tojásokat, a lisztet összekeverem a sütőporral egy kisebb edényben. ami nálam egy szerencsés söröskorsó lett  (meg rakok bele fahéjat mert az milyen jó, de teljesen opcionális), a tojások sárgáját meg elkeverem az olajjal, így megkapva ezt a rajtsorrendet:


Igazából ha a fehérjéket tartalmazó edényképződményt tettem volna bal szélre akkor a sorrend is tökéletes lenne, ugyanis először ezt kezdjük el felverni (egy csipet sót hozzáadva amire foggalmam nincs miért van szükség de már hozzászoktam), majd kanalanként adagolva a cukrot, teljesen kemény habbá verjük , ami , hogyha valaki nem tudná, így néz ki :


Amikor ezzel megvagyunk, szépen fokozatosan hozzáadagoljuk a sárgákat (sárgájákat? o.O ) , és a gépi részével meg is vagyunk.

A piskótatésztánk véglegesítéséhez, már csak a lisztes keverék és a tojásos krém egyesítésére van szükségünk, és mivel nincs ilyenem,  ezért hasonlóan a cukorhoz, kanalanként fogom óvatosan beleforgatni egymásba a dolgokat. Természetesen nem nitroglicerinnel dolgozunk, így lehet nyugodtan határozottnak lenni, csak ne olyan propellergyorsan akarjunk dolgozni, mint Babinéni (cshőő). A körülbelüli óvatosság az így fest :


Ezután már nincs más dolgunk a tésztával, mint egy sütőpapírral bélelt tepsibe egyengetni (aminek az oldalát bekenhetjük egy kis margarinnal, ha jó fejek akarunk lenni a ~15 perccel későbbi énünkkel), és 180 fokra előmelegített sütőben az előbb említett körülbelül 15 perc alatt , készre sütjük . (A tészta "készségét" tűpróbával csekkolhatjuk le nagyon egyszerűen, ami annyit takar, hogy egy tűt vagy fogpiszkálót szépen beleszúrúnk a vizsgálandó tésztába, és ha azt kihúzva nem marad rajta semmi, akkor kész a dolog).

Amint megsült a piskóta, fogunk két TISZTA (csak azért emelem ki, mert ha kicsit kevesebb lélekjelenlétem lett volna akkor azt használom amivel a pultot törlöm) konyharuhát, jól benedvesítjük őket, és az egyiket asztalra terítve, kiborítjuk rá a tésztát, és leszedjük az aljáról a sütőpapírt , majd a másik nedves textilterméket ráterítjük és bebugyoláljuk, valahogy így :

 ↓

Ebben a nyugodt környezetben hagyjuk kihülni, amire azért van szükség, hogy a tekercselésnél engedelmesen hajoljon, és ne törjön a drágalátos művünk.

Ha kihült a jószág, akkor jöhet a tekercs elkészítése, amihez kell ugye a tészta, meg valamilyen ragasztóanyag. Ez utóbbinak nem javaslok emberi fogyasztásra nem alkalmas dolgokat, mert azok amúgy sem finomak, maradjunk inkább a lekvárnál (nekem ez alma), de amúgy használhatunk mézet vagy pudingot is. Helyezzük egy tálcára a lapot, kenjük meg alaposan a kívánt töltelékkel (én például nem szaroztam, fogtam és az egész üveg lekvárt ráküldtem) , és tekerjük össze az alább látható módon :


Ajánlatos úgy pozícionálni a dolgokat, hogy  a külső pereme alulra kerüljön, így nem fog széttekeredni a dolog.

Igazából készen is vagyunk, de érdemes még egy 10-20 percet várni, hogy kicsit megbarátkozzanak az alkatrészek, és akkor szép kis tekercs-szeleteink lehetnek ^^ Mint ezek :


Ezekkel csak annyi a baj, hogy mocsok hamar elfogynak, szóval jó étvágyat/sütést !

Jön a hétfő holnap, de hamarosan jelentkezek majd egy jó pizzával, meg jövő hétvégén lesz nagyszabású tortasütés is :3

Megjegyzések

  1. Jó igy minden nap látom a kezedet :D :D :D szuper

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát hétvégén van sok időm főzni, hétközben kevesebb lesz :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ír-kávé torta

Ami késik az MÁV vagy 3-as metró. De ami fontos, hogy nem múlik. Ez a poszt is ilyen, hogy többet késett, mint én eddig az előadásaimról összesen, ugyanis az elmúlt hónapban volt költözés (szép nagy konyha és kert rulez *.*), vizsgák, vezetőképzők meg még ki tudja mi... Ami viszont kiemelendő, hogy kereken egy hete, azaz június 7-én 17:45 magasságában nemzetközileg is nagykorú lettem . Ehhez kapcsolódóan pedig van egy olyan több éves hagyománynak számító jó szokásom, hogy megajándékozom önnön saját magam egy tortával, ami minden évben másféle. Az elkövetkezendő süteményrecept amúgy majd' két éve született meg a tudatom mélyén megbúvó kis cukrászdában, ahol ugyan meg is csináltam párszor (meg el is rontottam egy csomószor, de pont ezért tudtam, hogy mire kell figyelni), de most materializálódott először a való életben. A delikvens pedig nem más, mint egy Whiskys-kávés torta, ami a koffein és alkoholtartalmával mind a 21 évesség, mind a vizsgaidőszak fogalomrendszerébe na

DIY csirkemellsonka

Vannak olyan dolgok az ételek között, amelyeket sokkal egyszerűbb, és olcsóbb megcsinálni otthon, mint megvenni. Vannak olyanok is amiket épeszű ember nem próbál meg elkészíteni, mert drágább és bonyolultabb is mint lemenni a boltba és jónapot (itt azért megjegyezném hogy távol állok az ép észtől). Végül de nem utolsósorban pedig vannak olyan dolgok, amiket nem nehéz megcsinálni, köbö ugyanolyan a költségük is mint megvenni, de :  Nagyon menőnek érezheted magad, hogy tudsz ilyet  Jobb tudni, hogy pontosan mi is van benne  Az "extra" változatokat (amik amúgy pofátlanul túl vannak árazva az esetek 99%-ban) is könnyűszerrel olcsóbban megcsinálhatod Ezen utolsó kategóriába esik a csirkemellsonka is, ugyanis nem sokan csinálnak otthon, jó hogyha biztosra tudod, hogy nincs benne semmilyen egyéb állati maradvány a szárnyashúson kívül, és úgy tuningolható ahogy szeretnénk ! Például csinálhatunk paprikás, vagy zöldfűszeres házi baromfifelvágottat is : Megjegyezném

Pad Thai (vagyvalamiolyasmi)

"Egzotikus" alapanyagokkal mindig élmény dolgozni. Persze az is élmény ha elüt egy autó, csak nem a legkellemesebb, de hálistennek ilyen katasztrofális dolog nem következett be, csak azért voltak kellemetlenségek. Az történt ugyanis, hogy sikerült üvegtésztát szereznem, anyumtól meg kaptam húsvétra szezámolajat (meg rizsecetet csak azt nem raktam ebbe), és bár az első ötletem az volt, hogy a poszt-húsvétizabálás szellemében valami jó kis salátát csinálok, végül úgy döntöttem, hogy ezeket az új kajalkatrészeket felhasználva, az általam oly kedvelt ázsiai konyha világához nyúlok. A végeredmény ugyan nem tudom pontosan mi lett, mert teljesen saját recept, de legközelebb a pad thaihoz áll, ami egy ilyen keleti tésztás egytálétel, amit ha egy cuki arccal rendelkező műzlistálba rakunk (aminek a belsején még van egy kis "ich liebe dich" felirat is, egyemmeg), akkor így néz ki : Egy kis spoilerként előszónak írnék annyit, hogy aki már dolgozott hagyomány