Blognyitó tortilla chips

Na erre is rávetemedtem végül ...

Lassan 10 éve tarthatom magam amatőr szakácsnak (bár mivel ez olyan professzionálisan akar hangzani még így is, ezért szerintem inkább a "konyhai entitás" kifejezést fogom haszálni) , és néhanapján a nagyközönség arcába toltam egy két képet a jobban sikerült kajáimról a fészbúkon, de eddig még sose írtam részletesen a recepteket le , vagy a készítési folyamatot.

Na ez most így hirtelen megváltozott, mert a különféle sikerű ételkészítményeimet ezentúl ledokumentálom itt, hadd csorgassa a nyálát aki akarja, (hagy röhögjön egy jót rajtam bárki amikor épp balf...ékeskedek), és ha van hozzá affinitása akkor reprodukálja magának a dolgot.

Nem lesznek ilyen nagyon tematikus dolgok, épp ami jön, viszont azt biztosra tudom mondani, hogy lesz főétel, nasi, süti , leves az kevesebb , végtelen hús no meg hagyma (ez még valószínűleg sokszor elő fog jönni, bele vagyok bolondulva a hagymába). Nem lesz vega/vegán/paleo/mittudoménmittlálnakki , meg nem figyelek oda annyira a kalóriákra se .

Az előző mondattal nagyon szépen fel is vezethetem a bejegyzés érdemi részét , amihez az utolsó ilyen mellékes megjegyzés  az az, hogy a főzésen belül van egy vicces kis hobbim (hobbiception o.O) , mégpedig a nem feltétlenül legegészségesebb de annál csábítóbb ételek (innentől csak szemétkaja) reprodukálása, ezek leginkább chipsek/gyorséttermi kaják.

 A tortilla chips ilyen szempontból régi kis szívem csücske, ugyanis az első olyan rágcsa volt amit sikerült úgy megcsinálnom, hogy nem könyveltem el katasztrofálisan szarnak a végeredményt, és már csiszolgattam is rajta itt ott. Mivel találtam akciósan avokádót, ezért csináltam mellé (tök menő lenne guacamole-nak nevezni, de fingom sincs, hogy ennek mennyi köze van hozzá szóval hívjuk csak így) avokádókrémet.

Az alaphelyzet :

Van itt búzaliszt,kukoricaliszt, margarin meg egy szép színes kis zöldségkupac a mellettelévő tálkában, azzal kicsit később foglalkozunk, nézzük előbb a tortillát:

A recept pofon egyszerű, egy bögre (köbö ilyen 3 decis jószágra kell gondolni) kukoricaliszt, egy bögre búzaliszt, egy kávéskanál sütőpor, ugyanennyi só, 10 deka margarin, meg annyi víz, hogy miután ezeket a jóságokat összekevertük, valami ilyesmit láthassunk magunk előtt (olyan jó kis gyurma állaga kell hogy legyen) :

Lehet amúgy kísérletezni a kukoricaliszt és a búzaliszt arányával, tapasztalat alapján minél több benne a kukorica, annál jobb az íze, viszont annál nehezebben nyújtható , kezelhető a dolog.Ezt a kis tésztaképződményt a megadott anyagmennyiségek mellett, úgy nyolc részre érdemes szétosztani, ezekből pedig a gömbre emlékeztető dolgokat csinálni valahogy így :

Ezután két lehetőségünk is van, régebben én is esküdtem a nejlonos megoldásra, ami annyiból áll, hogy két nejlonfólia között nyújtjuk indokolatlanul vékonyra a szerencsétlen tésztagojszlikat, és azután sütjük meg , a másik kicsit hagyományosabb megoldás az így néz ki (kör akart lenni, de sajnos a szép dolgok ritkán sikerülnek) :

Amúgy ha az ember alaposan lisztezi a deszkát, és kicsit odafigyel egyáltalán nem ördöngösség megcsinálni, sőt kevesebbszer szakad el mint fóliázásnál.

Ezután egy jó forró, tapadásmentes serpenyőben mind két oldalra egy-két percet szánva (vagy még annyit se , oda kell figyelni rá), elősütjük a lepényeket. Itt eldönthetjük, hogy  a lustaságunk erősebb-e az esztétikáért epekedésünknél, ugyanis felcikkezhetjül problémamentesen a tortillákat, így megkapva a klasszikus háromszög alakot, vagy megsüthetjük egyben , aztán pedig rusztikusan széttördelhetjük .

Én egy mocsok lusta ember vagyok , így az utóbbi módszert követem, ezért egy nagyon minimális olajat ecsettel kenünk a "palacsintákra" aztán pedig fűszerezzük (jelen helyzetemben ez kimerült a sóban, de ha az embernek nincs mártogatósa akkor rakhatrá mindent IS ). Tepsibe lökjük a sütnivalónkat, sütőpapírra, úgy hogy ne nagyon fedjék egymást, aztán légkeveréssel ~150 fokon ~20 perc után megkapjuk ezt a végeredményt:

Mivel ezt már csak szét kell tördelni, így ugrunk is az avokádós témára , feldarabolunk egy fél fej vöröshagymát apróra, egy meghámozott paradicsomot is (forrázás rulez) , és kikanalazzuk az avokádó húsát is .

Eddig egy tök jó salátának nézne ki, de ezután beleküldjük egy egész lime levét, sót, borsot, kakukkfüvet, chilit , meg amit még akarunk, majd határozottan igényessen szentimentálisan alaposan lepépesítjük botmixerrel vagy turmixgéppel . A végeredmény ez az eléggé kétes színű és állagú ámbár kifejezetten finom valami , amit pirítósra meg bármi másra is kenhetünk (almás pitén nem finom)

Mivel hétvége van, szinte biztos hogy nagyon hamar újra írok , szóval wiedersehen, és jó étvágyat (nekem már megvan :3 )!