Ugrás a fő tartalomra

A világ legegyszerűbb tésztaétele

Főzni egy csodálatos dolog rengeteg szempontból, de sajnos vannak azok a pillanatok, amikor az embernek nincs annyi ideje rá, amennyit szeretne.

Ilyenkor jó ha van a tarsolyunkban egy-két villámgyors, meg olyan pofátlanul egyszerű recept, hogy már majdnem szégyelljük magunkat.

Nekem az egyik kedvenc ilyen receptem a spagetti carbonara, ami előkészületekkel együtt körülbelül fél óra elkészíteni és egyetlen egy trükkje van csak, amit meg indokolatlanul könnyű megjegyezni.

A recept komplexitása tényleg olyan szintű, hogy volt már rá példa, hogy éjjel fél háromkor álltam neki megcsinálni egy házibuli közepette, és akkor is tökéletesen ment, ráadásul nagyon szerettek utána az emberek ^^ (nem mintha máskor nem szeretnének - az ego megjegyzése)

Az alapanyagok listája is olyan szegényes, hogy újfent nem fogok külön listázgatni (volt abból már elég embernek botránya úgy is), csak úgy on the fly írom, hogy mi kell ahhoz , hogy ilyen szép végeredményünk legyen:



Először is egy recept :

Spagetti Carbonara:

Az előkészítés is kb 3 lépésből áll:

kb 20 deka szalonnát felkockázunk, és megroppantunk egy gerezd hámozatlan fokhagymát:


Lereszelünk 10 deka szárazabb sajtot :


Hozzáütünk 3 nagyobb tojást (ami nálam négy kisebb lett), borsozuk, sózzuk (ez utóbbit nagyon óvatosan, mert a szalonna is sós, valamint még fog bele jutni máshogy is só), valamint reszelünk hozzá szerecsendiót (én annyira szeretem, hogy még az asztalt is ezzel ízesítem):


Majd ezt olyan alaposan összekeverjük, mint a részeg ember az irányokat:


Ezen kívül még rakjunk oda forrni tésztának főzővizet, amit sózzunk is meg, sőt érdemes ezzel kezdeni az egészet, hogy biztos ne kelljen arra várni, hogy ez kellő hőmérsékletű legyen.

Ezek után ugorhatunk is rögtön fejest a kedvenc nagyobb térfogatú edényünkbe, persze csak egy kis darab vajjal és egy pici olivaolajjal, mert máshogy elég fájdalmas lenne, és ebbe dobjuk is bele a kis fokhagymánkat:


Ehhez pedig adjuk hozzá a szalonnát:


És süssük addig amíg szép piros nem lesz:


A fokhagymát itt szedjük ki belőle, de nehogy kidobjuk, ugyanis ilyenkorra szépen megpuhul, és például rá lehet kenni egy szelet kenyérre, és nagyon finom :3

Most már csak a tésztára van szükség -nekem most ilyen fancy teljes kiőrlésű volt, mert miért ne- , de ha várnunk kellett ennek az elkészülésére, akkor melegítsük újra a zsiradékot, mert most jön a bukfenc:

Zárjuk el a gázt minden alatt, és lapátoljuk át a tésztát a szalonnához, legalább egy deci főzővíz társaságában :


Majd azonnal -vagy amiután lefotóztuk ^^" - öntsük rá a tojásos mixet, és jó alaposan keverjük össze.

Nagyon fontos, hogy ne legyen már láng a serpenyő alatt, ugyanis nem rántottás tésztát akarunk, és a cél az, hogy a tészta és a zsír hője épphogy megfőzze a tojás-víz-szalonna keveréket, meg megolvassza a sajtot, és ezzel egy nagyon finom krémes szószt eredményezve:

Innentől pedig nincs már más dolgunk, hogy tálaljunk:


Nem tűnik nagy számnak (mert nem is az, bár az én szám tényleg nagy), de annál finomabb.

Jó étvágyat, jó főzést, jó akármit amit csak szeretnétek :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ír-kávé torta

Ami késik az MÁV vagy 3-as metró. De ami fontos, hogy nem múlik. Ez a poszt is ilyen, hogy többet késett, mint én eddig az előadásaimról összesen, ugyanis az elmúlt hónapban volt költözés (szép nagy konyha és kert rulez *.*), vizsgák, vezetőképzők meg még ki tudja mi... Ami viszont kiemelendő, hogy kereken egy hete, azaz június 7-én 17:45 magasságában nemzetközileg is nagykorú lettem . Ehhez kapcsolódóan pedig van egy olyan több éves hagyománynak számító jó szokásom, hogy megajándékozom önnön saját magam egy tortával, ami minden évben másféle. Az elkövetkezendő süteményrecept amúgy majd' két éve született meg a tudatom mélyén megbúvó kis cukrászdában, ahol ugyan meg is csináltam párszor (meg el is rontottam egy csomószor, de pont ezért tudtam, hogy mire kell figyelni), de most materializálódott először a való életben. A delikvens pedig nem más, mint egy Whiskys-kávés torta, ami a koffein és alkoholtartalmával mind a 21 évesség, mind a vizsgaidőszak fogalomrendszerébe na

DIY csirkemellsonka

Vannak olyan dolgok az ételek között, amelyeket sokkal egyszerűbb, és olcsóbb megcsinálni otthon, mint megvenni. Vannak olyanok is amiket épeszű ember nem próbál meg elkészíteni, mert drágább és bonyolultabb is mint lemenni a boltba és jónapot (itt azért megjegyezném hogy távol állok az ép észtől). Végül de nem utolsósorban pedig vannak olyan dolgok, amiket nem nehéz megcsinálni, köbö ugyanolyan a költségük is mint megvenni, de :  Nagyon menőnek érezheted magad, hogy tudsz ilyet  Jobb tudni, hogy pontosan mi is van benne  Az "extra" változatokat (amik amúgy pofátlanul túl vannak árazva az esetek 99%-ban) is könnyűszerrel olcsóbban megcsinálhatod Ezen utolsó kategóriába esik a csirkemellsonka is, ugyanis nem sokan csinálnak otthon, jó hogyha biztosra tudod, hogy nincs benne semmilyen egyéb állati maradvány a szárnyashúson kívül, és úgy tuningolható ahogy szeretnénk ! Például csinálhatunk paprikás, vagy zöldfűszeres házi baromfifelvágottat is : Megjegyezném

Pad Thai (vagyvalamiolyasmi)

"Egzotikus" alapanyagokkal mindig élmény dolgozni. Persze az is élmény ha elüt egy autó, csak nem a legkellemesebb, de hálistennek ilyen katasztrofális dolog nem következett be, csak azért voltak kellemetlenségek. Az történt ugyanis, hogy sikerült üvegtésztát szereznem, anyumtól meg kaptam húsvétra szezámolajat (meg rizsecetet csak azt nem raktam ebbe), és bár az első ötletem az volt, hogy a poszt-húsvétizabálás szellemében valami jó kis salátát csinálok, végül úgy döntöttem, hogy ezeket az új kajalkatrészeket felhasználva, az általam oly kedvelt ázsiai konyha világához nyúlok. A végeredmény ugyan nem tudom pontosan mi lett, mert teljesen saját recept, de legközelebb a pad thaihoz áll, ami egy ilyen keleti tésztás egytálétel, amit ha egy cuki arccal rendelkező műzlistálba rakunk (aminek a belsején még van egy kis "ich liebe dich" felirat is, egyemmeg), akkor így néz ki : Egy kis spoilerként előszónak írnék annyit, hogy aki már dolgozott hagyomány