Dzsirgeburger

Mi készteti az embert arra, hogy hamburgert süssön?

Ennek számos oka lehet:

1. Megkívánta, de van annyi ízlése, hogy ne valami multilánc szemetét vegye (és irreálisan drágának tartja a streetfoodos kocsik csodáit)
2. Megkérik rá
3. Halálosan megfenyegetik, hogy ha nem süt egyet, akkor konyec
4. Elolvassa az iceScreaminthekitchenen a hambis posztot, és viszket a tenyere, hogy megcsinálja
5. Nagyon szar kedve van, és akar valamit, aminek az elkészítése és elfogyasztása is indokolatlan mennyiségű boldogsághormont szabadít fel a szegény kis csoffadt testében

No hát nekem ez utóbbi állt fenn, hálistennek már azt se tudom miért, de fogtam magam, kirámoltam a hűtőt, és örömmel konstatáltam, hogy minden van hembörgörhöz otthon.

A bökkenő csak ott jelentkezett, hogy csak csirkemell, és levesbe elrakott madáralkatrészek álltak rendelkezésemre mint husadék, de gondoltam egye fene megoldjuk.

Spoiler: Megoldottam:

Az alábbi igaz történet ezen folyamat véghezvitelét dokumentálja:

Csirkeburger:

A folyamatot elegánsan két és fél részre osztottam, ezek pedig kronológiai sorrendben a húspogácsa elkészítése, a hambiszósz elkészítése (majd elmondom hogy mi is az) valamint a mindenegyéb feldarabolása amit bele akarok rakni.

Kapjuk fel az idő fonalát, és nézzük is hogy hogy is lett a husipogi. 

Kezdtem kb fél kiló csirkemellel, amit technikailag ledaráltam , azaz indokolatlan sokáig püföltem bárddal.

 Itt viszont aggályok merültek fel bennem, egész pontosan azzal kapcsolatban, hogy "ember, ez kurvaszáraz lesz ha megsütöd", és realizáltam is, hogy a marhahambihoz is szoktak faggyút vagy zsíros disznóhúst rakni, ezért eme gondolatot implementálni is akartam. 

Viszont nem szerettem volna szalonnát vagy zsírt rakni bele, mert hát annak akármelyik oldalról is nézzük, nem csirke íze van, én meg azt akartam, és itt jött a képbe az oly megosztó csirkebőr, amiből legalább 200 g-ot nagyon apróra vágtam, ami a ledarált csirkehús tetején egy nem éppen gusztusos kupacot alkotott:

Ebbe került pici bors und só und kakukkfű auch, majd alapos összedolgozás után ilyen cuki kis golyókat gyártottam:

Innentől már csak egy intenzív hőkezelésre, meg sok szeretetre van szükség, szóval fogtam egy jó nagy serpenyőt, felhevítettem mint állat, majd kisütöttem szép pirosra a húsok egyik oldalát:

Majd a másikat is, mert hülyén néznénk ki egy félig sült burgerrel:

Itt viszont kétségeim támadtak az átsültséget és a nedvességtartalmat illetően ezért fogtam magam, és öntöttem alájuk egy jó deci fehérbort:

És a világ legjobb serpenyőfedőjével letakartam:

Igen ez egy sütőpapír, bármilyen fedél nélküli edényre zseniális, csak figyeljetek oda, hogy ne gyújtsátok fel a szélét.

Innentől már igazából az a pár perc kellett csak amíg elpárolog a bor, de a végtelen howtohambi videóban amit láttam mindenhol rásütötték a sajtot is, szóval szépen rádobáltam egy jó adagot a pogikra, és visszafedve pár percre ezt a végeredményt kaptam:

Ezzel véget is ért a húspogácsák története, és mielőtt folytatnánk a mesét, térjünk is ki a hamburgerszósz koncepciójára.

Képzeld el, hogy hambit eszel. Gondolom eszedbe jut az is, ahogy a benne lévő ketchupmustármajonéz szétfolyik, a hagyma kipotyog, az egész szerencsétlen savanyúubit kirántod egy harapással, legrosszabb esetben úgy hullik szét az étel, mint az egyetemisták álmai vizsgaidőszakban.

Ezt orvosolja a szósz, ami igazából inkább saláta, és az alábbi módon készült:

Salottahagymát (vagy két-három közepes fejjel), és egy gerezd fokhagymát apróra vágtam:

Realizáltam, hogy hülye vagyok, és átraktam egy nagyobb tálba (erről nincs kép)

Egy jó adag jégsalátát szintén apróra vágtam (ez fogja összetartani a szószt):

Ehhez még hozzáadtam két darab közepes csemegeubit, -ki gondolta volna- apróra vágva:

Végül, de nagyon nem utolsósorban jön bele vagy három evőkanál majonéz, egy evőkanál ketchup és egy-két jó teáskanál mustár:

Mixi-mixi-kever-kavar mágia :

Innestől már csak pár lépés van a végeredményig, ezek pedig egy paradicsom vékonyra szeletelése, meg egy zsemle kettévágása és lepirítása, bár ez utóbbit én már skippeltem, mert átkozottul éhes voltam...

Végül jöhet az assembly (hál'istennek nem a programozási nyelv), kommentár nélkül képekben ^^

Mint a mellékelt ábrán látható ez már fogyasztásra kész, szóval jóétvágyat !